Fúvórudak maganyag-összetétele
Az ütvetörőben lévő fúvórúd a gép „vasökleként” működik, és működési hatékonysága közvetlenül függ az anyagösszetételtől. A főbb anyagok általában nagy mangántartalmú acélt használnak alapként, amelyet olyan elemekkel ötvöznek, mint a króm és a szén a keménység növelése érdekében. Speciális, igényes működési feltételek esetén további ötvözőelemek -mint például nikkel és vanádium-bevezethetők; hasonlóan ahhoz, hogy egy boxert különböző típusú kesztyűkkel szereljenek fel, egyes készítmények a kopásállóságot helyezik előtérbe, míg mások a kiváló ütésállóságot célozzák.
II. Kulcsnyomelemek
Szén (C): Körülbelül 0,9–1,5%, úgy működik, mint az acél vasalás a betonban, jelentősen növelve a keménységet.
Mangán (Mn): Az összetétel 11–14%-át teszi ki, „légzsákként” -az elsődleges lengéscsillapítóként-, amely ütésállóságot biztosít.
Króm (Cr): 2–3% mennyiségben hozzáadva védő felületi réteget képez, amely növeli a kopásállóságot.
Szilícium (Si): 0,3–0,8%-ban van jelen, szabályozza az anyag folyékonyságát és javítja az öntési tulajdonságokat a gyártási folyamat során.
Volfrám, molibdén és réz különleges kombinációja
A fúvórudak bizonyos „nagy teljesítményű{0}}változatai valóban három speciális elemet tartalmaznak: wolfram (W), molibdén (Mo) és réz (Cu).
A wolfram{0}}molibdén kombinációja növeli a magas hőmérsékleti stabilitást-, így a fúvórudak alkalmasak rendkívül kemény anyagok, például kvarcit aprítására.
A réztartalmat jellemzően 1% alatt tartják; elsődleges feladata az anyag általános szívósságának javítása.
Az ilyen típusú ötvözetek viszonylag drágák, ezért túlnyomórészt nagy-aprítóberendezésekben használják, amelyeket folyamatos,{1}}hosszú ideig tartó műveletekre terveztek.
